|
|
|
|
Vă˘ndor
Élete valahol vĂ©get Ă©r, a szĂve már nem dobog
Fekete föld mélyén örökre megnyugodott
Nem siratja senki õt
Nem könnyeznek a sĂrja elõtt
Csavargó volt, bolyongott, magányosan kóborolt
Senkije se volt, semmije se volt, csak az Ă©lete
Vén szemét lehunyva élete megszakadt
nem indul új útra, pihen a föld alatt
"Elmondom nektek az õ történetét,
arról mesélek, hogyan élt.
MegszĂĽletett, kapott nevet,
csak egyet nem, Szeretetet!
Szülei eldobták, nem törõdtek vele,
nem maradt semmije, csak az Ă©lete.
Magas falak, rácsok mögött,
zsiványok, tolvajok között telt a gyermekkora,
ott volt az otthona.
És mégis vidáman élt,
szĂvĂ©be zárta a nagy remĂ©nyt,
hogy egyszer majd innen elmehet,
várják erdõk, völgyek, hegyek.
Szabad lesz, mint a madár,
északtól délig, kelettõl nyugatig minden földet bejár."
Az idõ eljött, õ szabad lett
Útra kelhet a végtelenbe
Ezt álmodta, erre ébredt
Évek óta csak ezt remélte
Amerre járt, megszerették
És ha néha megkérdezték
Hogy honnan indult, s mi a célja
Õ vidáman csak ezt dalolta:
Nem fĂ©lek, amĂg Ă©lek
Várnak a messzeségek
Városok, országút pora!
Napfényben, zord télben
Minden nap, minden Ă©jjel
Vándorlok, nem állok meg soha!
Éhét, szomját elfeledte
Csak a világ érdekelte
Hosszú haját fújja a szél
Ereiben lüktet a vér
Forró nyár jön hideg télre
Hosszú út áll már mögötte
De nem néz hátra, megy elõre
Jókedvûen énekelve:
Nem fĂ©lek, amĂg Ă©lek
Várnak a messzeségek
Városok, országút pora!
Napfényben, zord télben
Minden nap, minden Ă©jjel
Vándorlok, nem állok meg soha!
Nem kell a csillogás
Nem kell a ragyogás
Nem kell a vakĂtĂł pĂ©nz!
Nem kell sok hamis vágy
Nem kell a céltalan cél!
Nem kell a csillogás
Nem kell a ragyogás
Nem kell a vakĂtĂł pĂ©nz!
Nem kell sok hamis vágy
Nem kell a céltalan cél!
Nem fĂ©lek, amĂg Ă©lek
Várnak a messzeségek
Városok, országút pora!
Napfényben, zord télben
Minden nap, minden Ă©jjel
Vándorlok, nem állok meg soha!
Évek túl hamar szállnak el
Csavargó haja hófehér
SzĂve dobban mĂ©g, szeme tĂ»zben Ă©g
De hĂvja már az örök pihenĂ©s
Nem fĂ©lek, amĂg Ă©lek
Várnak a messzeségek
Városok, országút pora!
Napfényben, zord télben
Minden nap, minden Ă©jjel
Vándorlok, nem állok meg soha!
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Vándorlok, nem állok meg soha!
Minden nap, minden Ă©jjel
Napfényben, zord télben
Városok, országút pora!
Várnak a messzeségek
Nem fĂ©lek, amĂg Ă©lek
De hĂvja már az örök pihenĂ©s
SzĂve dobban mĂ©g, szeme tĂ»zben Ă©g
Csavargó haja hófehér
Évek túl hamar szállnak el
Vándorlok, nem állok meg soha!
Minden nap, minden Ă©jjel
Napfényben, zord télben
Városok, országút pora!
Várnak a messzeségek
Nem fĂ©lek, amĂg Ă©lek
Nem kell a céltalan cél!
Nem kell sok hamis vágy
Nem kell a vakĂtĂł pĂ©nz!
Nem kell a ragyogás
Nem kell a csillogás
Nem kell a céltalan cél!
Nem kell sok hamis vágy
Nem kell a vakĂtĂł pĂ©nz!
Nem kell a ragyogás
Nem kell a csillogás
Vándorlok, nem állok meg soha!
Minden nap, minden Ă©jjel
Napfényben, zord télben
Városok, országút pora!
Várnak a messzeségek
Nem fĂ©lek, amĂg Ă©lek
Jókedvûen énekelve:
De nem néz hátra, megy elõre
Hosszú út áll már mögötte
Forró nyár jön hideg télre
Ereiben lüktet a vér
Hosszú haját fújja a szél
Csak a világ érdekelte
Éhét, szomját elfeledte
Vándorlok, nem állok meg soha!
Minden nap, minden Ă©jjel
Napfényben, zord télben
Városok, országút pora!
Várnak a messzeségek
Nem fĂ©lek, amĂg Ă©lek
Õ vidáman csak ezt dalolta:
Hogy honnan indult, s mi a célja
És ha néha megkérdezték
Amerre járt, megszerették
Évek óta csak ezt remélte
Ezt álmodta, erre ébredt
Útra kelhet a végtelenbe
Az idõ eljött, õ szabad lett
északtól délig, kelettõl nyugatig minden földet bejár."
Szabad lesz, mint a madár,
várják erdõk, völgyek, hegyek.
hogy egyszer majd innen elmehet,
szĂvĂ©be zárta a nagy remĂ©nyt,
És mégis vidáman élt,
ott volt az otthona.
zsiványok, tolvajok között telt a gyermekkora,
Magas falak, rácsok mögött,
nem maradt semmije, csak az Ă©lete.
Szülei eldobták, nem törõdtek vele,
csak egyet nem, Szeretetet!
MegszĂĽletett, kapott nevet,
arról mesélek, hogyan élt.
"Elmondom nektek az õ történetét,
nem indul új útra, pihen a föld alatt
Vén szemét lehunyva élete megszakadt
Senkije se volt, semmije se volt, csak az Ă©lete
Csavargó volt, bolyongott, magányosan kóborolt
Nem könnyeznek a sĂrja elõtt
Nem siratja senki õt
Fekete föld mélyén örökre megnyugodott
Élete valahol vĂ©get Ă©r, a szĂve már nem dobog
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
VVă˘ndor |
| ă˘ndor |
| ăV˘ndor |
| bă˘ndor |
| bVă˘ndor |
| Vbă˘ndor |
| că˘ndor |
| cVă˘ndor |
| Vcă˘ndor |
| gă˘ndor |
| gVă˘ndor |
|
Vgă˘ndor |
| fă˘ndor |
| fVă˘ndor |
| Vfă˘ndor |
| Văă˘ndor |
| V˘ndor |
| V˘ăndor |
| V㢢ndor |
| Văndor |
| Văn˘dor |
| Vă˘nndor |
|
Vă˘dor |
| Vă˘dnor |
| Vă˘mdor |
| Vă˘mndor |
| Vă˘nmdor |
| Vă˘hdor |
| Vă˘hndor |
| Vă˘nhdor |
| Vă˘jdor |
| Vă˘jndor |
| Vă˘njdor |
|
Vă˘bdor |
| Vă˘bndor |
| Vă˘nbdor |
| Vă˘nddor |
| Vă˘nor |
| Vă˘nodr |
| Vă˘nxor |
| Vă˘nxdor |
| Vă˘ndxor |
| Vă˘neor |
| Vă˘nedor |
|
Vă˘ndeor |
| Vă˘nfor |
| Vă˘nfdor |
| Vă˘ndfor |
| Vă˘nror |
| Vă˘nrdor |
|
|
|
|
|
|
|
|
|