 |
|
 |
|
ă‰rdem
Végre nem érdem ma már a 'nincs'
Lassan eltûnik az az idõ
Mikor az okosból kevés van
S a hülye már felejthetõ
Feszült célként felragyognak
Sok hamisvágy, rendjel
Összefüggést nem találok
A végsõ nagy renddel
Összecsapjuk fáradt tenyerünket
Reménysugár ha villan földön és égen
De lehet még, hölgyek és urak
Választani még mindig lehet
Vannak még bizonyos ki nem adott
Külvitorlás helyek
A túl kemény gerinc nem jó partner
Önmagát besúgja
Bukott ĂĽgyek elmaradnak
Az idõ kemény rosta
Összecsapjuk fáradt tenyerünket
Reménysugár ha villan földön és égen
Oh, te egyszerû vendég
Az ajtóm mindig nyitva áll
Oh, te egyszerû vendég
Az asztalom mindig terĂtve vár
Oh, te egyszerû vendég
Az ajtóm mindig nyitva áll
Oh, te egyszerû vendég...
Leomló legenda, mégis fáj
Hisz vele éltünk, itt volt, létezett
Örülni nem tudok pusztulásán
A szegény ezerszer nyerhetett
Összecsapjuk fáradt tenyerünket
Reménysugár ha villan földön és égen
Oh, te egyszerû vendég (Hol az érdem?)
Az ajtóm mindig nyitva áll
Oh, te egyszerû vendég (Hol az érdem?)
Az asztalom mindig terĂtve vár
Oh, te egyszerû vendég (Hol az érdem?)
Az ajtóm mindig nyitva áll
Oh, te egyszerû vendég...
Oh, te egyszerû vendég (Hol az érdem?)
Az ajtóm mindig nyitva áll
Oh, te egyszerû vendég (Hol az érdem?)
Az asztalom mindig terĂtve vár
Oh, te egyszerû vendég (Hol az érdem?)
Az ajtóm mindig nyitva áll
Oh, te egyszerû vendég...
|
|
|
 |
|
 |
|
|
|
|
Oh, te egyszerû vendég...
Az ajtóm mindig nyitva áll
Oh, te egyszerû vendég (Hol az érdem?)
Az asztalom mindig terĂtve vár
Oh, te egyszerû vendég (Hol az érdem?)
Az ajtóm mindig nyitva áll
Oh, te egyszerû vendég (Hol az érdem?)
Oh, te egyszerû vendég...
Az ajtóm mindig nyitva áll
Oh, te egyszerû vendég (Hol az érdem?)
Az asztalom mindig terĂtve vár
Oh, te egyszerû vendég (Hol az érdem?)
Az ajtóm mindig nyitva áll
Oh, te egyszerû vendég (Hol az érdem?)
Reménysugár ha villan földön és égen
Összecsapjuk fáradt tenyerünket
A szegény ezerszer nyerhetett
Örülni nem tudok pusztulásán
Hisz vele éltünk, itt volt, létezett
Leomló legenda, mégis fáj
Oh, te egyszerû vendég...
Az ajtóm mindig nyitva áll
Oh, te egyszerû vendég
Az asztalom mindig terĂtve vár
Oh, te egyszerû vendég
Az ajtóm mindig nyitva áll
Oh, te egyszerû vendég
Reménysugár ha villan földön és égen
Összecsapjuk fáradt tenyerünket
Az idõ kemény rosta
Bukott ĂĽgyek elmaradnak
Önmagát besúgja
A túl kemény gerinc nem jó partner
Külvitorlás helyek
Vannak még bizonyos ki nem adott
Választani még mindig lehet
De lehet még, hölgyek és urak
Reménysugár ha villan földön és égen
Összecsapjuk fáradt tenyerünket
A végsõ nagy renddel
Összefüggést nem találok
Sok hamisvágy, rendjel
Feszült célként felragyognak
S a hülye már felejthetõ
Mikor az okosból kevés van
Lassan eltûnik az az idõ
Végre nem érdem ma már a 'nincs'
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| ăă‰rdem |
| ‰rdem |
| ‰ărdem |
| ㉉rdem |
| ărdem |
| ăr‰dem |
| ă‰rrdem |
| ă‰dem |
| ă‰drem |
| ă‰ddem |
| ă‰drdem |
|
| ă‰rddem |
| ă‰4dem |
| ă‰4rdem |
| ă‰r4dem |
| ă‰gdem |
| ă‰grdem |
| ă‰rgdem |
| ă‰tdem |
| ă‰trdem |
| ă‰rtdem |
| ă‰5dem |
|
| ă‰5rdem |
| ă‰r5dem |
| ă‰fdem |
| ă‰frdem |
| ă‰rfdem |
| ă‰edem |
| ă‰erdem |
| ă‰redem |
| ă‰rem |
| ă‰redm |
| ă‰rxem |
|
| ă‰rxdem |
| ă‰rdxem |
| ă‰reem |
| ă‰rdeem |
|
|
|
|
|
|
|
|
|